Állásbörze
  Babysittert keres
  Babysitterek
Terhesség
  Terhesség hétről hétre
  Terhesség történet Manó új
  Erika terhességi naplója új
Szüléstörténet
  Katica története új
  Erika szüléstörténete
  Kata szüléstörténete
  Egy névtelen szüléstörténet
  "P" szüléstörténete
  Krisztina szüléstörténete
  Robika születésének története
Forum
  pelenka
  szülés
  babavárás
  vetélés
  baba betegségek
  egyéb
  alvás
  etetés
  terhesség
Fogyókúra
  Fogyókúra Cili
  Fogyókúra Bea
  Fogyókúra Eszter
  Fogyókúra Dorina
  Fogyókúra Dóra
  Fogyókúra Gréta
  Fogyókúra Lívia
Fotóalbum
  A család szeme fénye
Képeslap küldés
  születés

Terhesség napló

Sziasztok! Manó vagyok, 30 éves, jelenleg a második babámmal vagyok várandós. Van már egy 3 éves kislányom és már nagyon szerettük volna neki tesót. Szeretném megosztani veletek terhességem 9 hónapjának minden gyönyörűségét, izgalmát, ezért időről-időre hírt adok magamról, bocsánat, MAGUNKRÓL!!!!

4. hét:
Már alig vártam, hogy megvirradjon és végre tesztelhessek! Vettem egy szuper érzékeny terhességi tesztet, ami már néhány nappal a lehetséges menstruáció előtt kimutatja, ha baba van a pociban. Hajnalban, az első pisiléskor szerét ejtettem a próbának. A szívem a torkomban dobogott, annyira akartam, hogy két csík legyen! Igen!!! Mintha valami halvány második is lenne rajta. A hajnali félhomályban nem lehetett túl jól látni, ezért alig vártam, hogy teljesen kivilágosodjon és a férjemmel együtt rendesen szemügyre vehessem.... Úgy tűnik, nem csalt a szemem, mert mindketten két csíkot láttunk. A férjem értetlenül nézett rám, ugyan miért kételkedek benne, hogy sikerült??? Tudjátok, kicsit félek elhinni, mert az előző terhességgel sajnos 9 hetesen elvetéltem és rettegek minden csalódástól.
Istenem! Köszönöm!!! :))))))

5. hét:
Eljött a kimaradt menstruációm napja, kicsit féltem, nehogy meginduljon a vérzés a terhesség ellenére is. A korábbi vetélésem is vérezgetéssel indult, úgyhogy azt hiszem, ez nem felesleges para.
*
Nem, szerencsére nem indult meg a mensi, úgyhogy egyre bátrabban el merem hinni, hogy sikerült.
*
Jaj ne!!!!! Ezt nem hiszem el: elkezdtem barnázni! :((((( Lehet, hogy a túl mozgalmas nap tette? Ma egész nap anyukáméknál voltunk, és amíg a kislányom a délutáni pihenőjét töltötte mama felügyelete alatt, addig én elszöktem a környékbeli játékboltba venni neki valamit. Hazafelé találkoztam a szomszéd lánnyal, akinek megcsodáltam a második kisbabáját, tündéri kislány! Legszívesebben világgá kürtöltem volna, hogy: "Ide figyeljetek! Én is kétgyermekes anyuka vagyok ám! Még ha egyelőre nem is látszik!"

Estefelé még elmentünk az Auchan-ba is vásárolgatni, szóval jól kifáradtam. este, mikor hazaértünk, a WC-n észrevettem, hogy enyhén barnásan váladékozom.Teljesen kétségbe vagyok esve.... Istenem, ne hagyd, hogy még egyszer megismétlődjön a tragédia!
*
Már vagy 5 napja tart a barnázás, hol több, hol kevesebb. Ma elmentem az orvoshoz, aki csinált UH-ot és úgy tűnik, minden rendben. A baba kapaszkodik. Duphastont szedek, napi 2x1-et, de úgy érzem, ez elég kevés. Úgy tudom, az Utrogestan sokkal erősebb hatású, majd megkérdezem azt is.
*
A doki szerint felesleges Utrora váltani, de én akkor is megpróbálom kieszközölni a dolgot, nyugodtabb lennék, ha azt szedhetném.
*
Továbbra is vérezgetek, sajnos egyre erősebben. Úgy döntöttem, változtatok az életmódomon és pihenni fogok. Nem hagyom, hogy a kisbabámat elveszítsem. Szóltam a férjemnek, hogy holnaptól mindenképpen dolgozzon itthonról és segítsen a kislányom körüli teendőkben, mert különben ismét elvetélek. Megígérte, hogy holnaptól itthon lesz, amíg szükséges.
*
Holnap megint megyek orvoshoz, addig szétaggódom magam. A barnázás ellenére azért próbálok reménykedni, mert a terhességi tüneteim ennek ellenére megvannak. Mellfeszülés, némi émelygés, szédülés kipipálva, csak ez az átkozott barnázás ne lenne. :(((( Azt hiszem, ez a vérezgetést sárgatest elégtelenség okozza. Amíg nem voltam terhes, minden menzesz előtt kb. a 20. naptól kezdve gyenge pecsételésem volt. Szóval már ebből is látszott, hogy a hormonháztartásom nem stabil, hát most iszom a levét.
*

6.hét:

Voltam dokinál, a pici szépen növekszik, 5 hetes és 5 napos nagyságú. Szívműködés egyelőre nem látszik. A doki ezt úgy kommentálta, hogy vagy "még" vagy " már" nincs szívműködés. Na, ezt nagyon rossz volt hallani, de azért bizakodok ezerrel. Kapaszkodik az én kis kincsem és nekem segítenem kell neki sok-sok pihenéssel. Ami elég elkeserítő volt a vizsgálatnál, hogy egy kb. 2 cm-es haematoma (vérömleny) látszik a baba mellett, ami akár el is sodorhatja a picit. Ennek a haematomának ki kell ürülnie, ez is okoz(hat) majd némi barnázást. Remélem, tényleg fel fog szívódni. :(((( Bevallom, nagyon-nagyon félek!
Ja, sikerült kierőszakolnom az Utrogestant, így azért nyugodtabb vagyok.
*
Valaki vörösbort ajánlott a terhesség megtartására, állítólag több doki is javasolja. Háááááát nem tudom, mert hogy gyógyszert szedek, emellett pedig nem igazán ajánlott. Hmmm...
*
Úgy tűnik, múlóban van a vérezgetés, ma csak estefelé volt egy kis halványabb valami. Viszont egyre jobban aggaszt, hogy a lakást ki kéne takarítani. A férjem nagyon aranyos, szívesen megcsinálná, de azért ő nem olyan alapos, mint én. Na mindegy, majd meglátjuk, valahogy csak megoldjuk.
*
Sajnos mégsem csökken ez a nyavalyás vérzés!!! :(((( Voltam WC-n, és még egy körömhegynyi szövetdarab-szerű valami is kijött belőlem. Azt hiszem, vége! Az előbb már úgy elkeseredtem, hogy nekem már úgyis mindegy alapon nekiálltam őrült módjára suvickolni a fürdőt. A férjem azonnal leállított, még a nővéremet is felhívta, aki azonnal ágyba parancsolt. Most fekszem, de minek? Azt hiszem, tényleg vége...
*
Ma elrángattam a férjemet hálóinget vásárolni a Corába, mert azt hiszem, hamarosan kelleni fog a kh-ba. A vetélés után ugyanis egészségügyi kaparást végeznek. Istenem, teljesen odavagyok. Miért pont én vagyok ilyen szerencsétlen?
*
Ez nem lehet igaz! Ma voltam nőgyógyinál és MINDEN RENDBEN!!! Dobog a kis szíve, ezt nem hiszem el!!!! Szépen fejlődik a kisbabám, és ami jó hír, hogy bár a vérömleny változatlan formában megvan, de nem érinti a méhlepényt. Az orvosom nagyon bíztatott, pedig ő százszor is meggondolja, hogy mit mond. Most nagyon elszégyelltem magam, hogy olyan hitetlen voltam és a fejvesztett takarításommal majdnem veszélybe sodortam a picikémet.
*
Most már tényleg elegem van! Reggel kisebb menstruáció-szerű görcsöket éreztem és zutty... egy nagyobb adag, sötétebb váladék jött ki belőlem. Hát már soha nem lesz vége ennek az agyrémnek?
*

7.hét:

Megfigyeltem, hogy amikor a kisszobában alszom (esténként), olyankor mindig erősebben előjönnek a görcsölgetések és a vérzés. Viszont mikor nap közben kint fekszem az étkező kanapéján, sokkal jobban vagyok. Lehet, hogy a kisszobában valamilyen vízér van alattam? Elmondtam a férjemnek ezt a dolgot, aki azonnal a tettek mezejére lépett: átcipelte az ágyunkat a nagyszobába, mától ott fogunk aludni. Na, kíváncsi leszek.

*

Hú, lehet, hogy tényleg volt valami ebben a vízér-dologban, mert azóta, hogy másik szobában alszunk, csökken a vérzésem és a görcsök. Ma már csak halvány, rózsaszínes-sárgás váladék jött...

*

Úgy tűnik, elmúlt a vérzés, bár nem szeretném elkiabálni. Most állandóan azt figyelem, nem csökken-e a mellfeszülés, ill. hogy rendben meglegyenek a terhességi tüneteim. A hányinger megvan, ami kicsit kellemetlen, de azért megnyugtató, hogy "működik a szervezetem." Néha érzek szúró érzést a bal oldalamon, de szerintem az csak a sárgatest működését jelzi.
Elevitet, Magne B6-ot és Utrogestant szedek.
Jó lenne, ha már minden rendeződne végre.

*

Most, hogy elmúlt a vérzés, felváltotta a sok negatív gondolat, amit nem tudok kiverni a fejemből. Vajon miért véreztem? Lehet, hogy a baba nem lesz egészséges, és azért akart "elmenni"? A dokim szerint nincs összefüggés, ha egy baba nem egészséges, akkor az el is vetél. A sárgatest gyógyszer nem csodaszer, csak akkor tartja meg a babát, ha valóban hormonális oka van a vérzésnek. Én bizakodom, mert bízni muszáj!!!

*

8.hét:

A babával álmodtam, aki kislány lett, de a kh-ban kék sapkát adtak rá. Kérdeztem, miért, de nem adtak rá választ.

*

Szerencsére vérzés azóta sincs, remélem, már nem is lesz. A tisztasági betétet viszont azóta is mániákusan használom. Ez valami babonaféle lehet, attól félek, ha elhagyom, azonnal kezdődik minden elölről. A dokim nagyon rendes velem, bár az egy kicsit zavar, hogy mindent harapófogóval kell belőle kihúznom. Viszont szakmailag nagyon hozzáértő, ez azért megnyugtat. Nem úgy, mint az előző orvosom, aki még egy hormontérképet sem tudott kielemezni megadott referenciaértékek nélkül. Mikor utánanéztem annak, amit mondott, ledöbbentem. Akkora hülyeségeket hordott össze, hogy az valami félelmetes. Megvan u.is az a rossz szokásom, hogy az orvosok szakvéleményét mindig "leellenőrzöm" az interneten is.
Na mindegy, a lényeg, hogy a mostani dokim elég jó.
Most, hogy vérzés nincs, van helyette jó kis émelygés. Egész nap végigkísér, borzasztó rossz emiatt a közérzetem. Nem hányok, "csak" folyamatosan hányingerem van. Iszonyú....

*

Még csak a 8. héten járok, de már 1 kg-ot híztam. Lehet, hogy most is hozom a formám, mint a kislányommal való terhességemnél és hízok 22 kilót? Na mindegy, ez legyen a legnagyobb bajom, majd megint ledolgozom.
A bugyimat azóta is mániákusan figyelem, nincs-e valami vérzésre utaló jel. Tegnap azt hittem, valami rózsaszínest látok, de szerencsére csak az én buta agyszüleményem volt. Jó lenne már sikeresen túl lenni ezen a terhességen, de még olyan messze a szülés. Holnap megyek nőgyógyászhoz, nagyon-nagyon félek.

*

Na, megjöttem a dokitól, annyira boldog vagyok: úgy tűnik, minden rendben!!! A korábban 2 centis vérömleny kezd felszívódni, már csak 1 centis. Az orvosom nagyon bizakodó, mert míg a vérömleny jóval kisebb lett, addig a baba szépen nőtt, így sokkal kisebb az esély arra, hogy lesodorhatja őt a porondról. A picur valódi kora 7 hetes és 6 napos, az UH szerint viszont 8 hetes és 4 napos nagyságú! :))))
Mondtam az orvosnak, hogy aggódom, nehogy valamiféle elváltozást prognosztizáljon ez a korábbi vérzés. Kérdeztem, jelenlegi állapotában mindent rendben lát- e a babán? Ő egyértelműen igennel felelt, sőt azt is közölte, hogy ha a tarkóredőn vastagodás kezdődne, akkor ő azt már látná ilyenkor. Szóval bizakodom nagyon, de még persze bennem van egy nagy adag izgalom.

*

Belegondoltam, milyen igazságtalan az élet. Amíg egyesek (pl. Marsi Anikó és Rubint Réka) bármit megtehetnek terhesség alatt, őrült módjára tornáznak, síelnek, stb, addig mások, mint pl. én iszonyú nehézségek árán tudom csak kihordani a babámat. Na mindegy, a lényeg, hogy egészséges legyen. Kislányra számítunk a férjemmel, kíváncsi leszek, bejön-e a megérzésem.

*

Jaj ne... A szokásos "ellenőrzésem" során észrevettem, hogy a normális váladék közepében ott egy barna pöttyöcske. Tiszta idegroncs lettem, éjjel is erről álmodtam. Azt álmodtam, hogy megnyugodva tapasztalom, hogy nincs barna, hanem helyette "csak" PIROS vérzésem van. Nem vagyok normális. Remélem, nem lesz folytatása ennek a pöttyöcskének.

*

Szerencsére semmi gond. Az állandó émelygés megvan, de valahogy teljesen más, mint a kislányomnál volt. Lehet, hogy kisfiú lesz?

*

10.hét:

Ma beszéltem először a kislányomnak a babáról. Érdeklődve nézegette az UH fotókat. Nagyon édes, bár nem tudom, mennyi csapódik le benne a testvérkérdéssel kapcsolatban. Átgondoltam a korábbi vérezgetéseimet és egyre inkább az a gyanúm, hogy a sárgatest elégtelenségre vezethetők vissza a problémáim. Az pedig a fogamzásgátló szedésére. Azt hiszem, többé nem szedek ilyesmit, mert gallyra vágta a szervezetem. Pedig a legmodernebb, legkisebb hormontartalmút szedtem, de hiába. Mindenkinek javaslom, óvatosan bánjon ezekkel a pirulákkal! Menzesz előtt a 20. nap körül kezdtem pecsételni, majd a 28. napra vált igazán erőssé a vérzés. Egyre biztosabb vagyok benne, hogy ennek a következménye lett ez a terhességi probléma is.

*

Elkezdtünk barátkozni a testvér gondolatával a kislányommal. Olvasgatjuk, nézegetjük a "Sehány éves kislány" c. könyvecskét, és beszélgetünk a kisbabák születéséről. Úgy tűnik, még nem igazán érti, mit akarok azzal, hogy a pocakban van és onnan jön ki a baba, de majd idővel szépen lecsapódik benne. Mindenesetre megpróbálom fokozatosan és tapintatosan elfogadtatni vele a (remélem) megváltoztathatatlan tényt: kistesója születik hamarosan.
Szerencsére már 11 napja semmi gond, ha azt a fránya pöttyöcskét nem számolom.

*

Azt hiszem, megkérem a dokit, hogy szájon át bevehető Utrogestanról had térjek át hüvelykúpra, mert az kevésbé árt a májamnak. Még azt sem tartom kizártnak, hogy emiatt van fokozottabb hányingerem. Szerintem hüvelykúp mellett kevésbé lennék rosszul.
A hányinger mondjuk összességében csökkent, a gond csak az, hogy elő-elő jön a legváratlanabb pillanatokban.
Idáig 1 kg-ot híztam, ez nem olyan rossz, de ahogy magamat ismerem, pillanatok alatt bele fogok húzni. Hajjjaj.... A pocakomon egyébként még semmi nem látszik, minden ruhám tökéletes egyelőre.

*

11.hét:

Közeleg a 12 hetes ultrahang és én egyre jobban félek. Vajon nem lesz-e valami gond? Elbizonytalanít, ha a vérzéssel tarkított előzményekre gondolok. Hányinger már alig van szerencsére.

*

Azt mondta az orvosom, hogy az Utrót a 16. hétig kellene szednem, viszont a környékünkön egyszerre hiánycikk lett. A férjem addig ment utána, míg sikerült egy doboz szájon át bevehető és egy doboz hüvelytablettás gyógyit szereznie. Talán a 14. hétig kihúzom ezzel az adaggal, de mi lesz utána???

*

12.hét:

Jó híreim vannak: minden rendben a babával!!! Méretei szerint most 12 hetes és 2 napos, közben pedig 11+5 napos a valóságban. A tarkóredő is rendben, a doki így írta le: "tarkóredő nem látható". Persze eleinte ezen is elkezdtem agyalni, hogy lehet, hogy ez nem normális? De az orvos azt mondta, hogy ez tökéletes. A vizsgálat alatt sikerült teljesen hülyét csinálnom magamból, kb. 3x megkérdeztem, hogy "de ugye akkor biztos, hogy minden rendben? Biztosan megvan mindene? Nem látom a kezét... stb. Az orvos rendes volt, türelmesen válaszolgatott és nyugtatgatott. Szóval nagy kő esett le a szívemről.

*

Orvosi utasításra csökkentettem a gyógyszer adagot: most 8 napig 2x1-et szedek, utána már csak napi 1-et. Jó lesz megszabadulni ettől a fránya pirulától. A házasélet természetesen továbbra is tiltott gyümölcs, de a babáért mindent!

*

Ma éjjel nagyon megijedtem: elkezdett görcsölni a hasam, hasonló volt a szülési fájdalmakhoz. Na, gondoltam, itt a vég, de szerencsére nem lett nagyobb baj. Kimentem a WC-re (bocs) és úgy tűnt, csak a gyomrom tréfálkozott velem. Később még bevettem Magne B6-ot, ami után mintha elfújták volna a fájdalmakat. Azért elmegyek a dokihoz egy UH-ra, remélem, nem kezdett el kinyílni a méhszáj.

*

Szerencsére semmi gond, a méhszájam nem hogy nyitottabb, de sokkal zártabb is, mint másoknak. Általában 2 cm. szokott lenni a méhszáj hossza, nekem pedig 3!!! Ez azért nagyon megnyugtató.

*

A mellfeszülésem elég változó: van, amikor erősebb, máskor meg úgy érzem, mintha el akarna múlni. Na, ilyenkor aztán úgy meg tudok ijedni. Egyik éjjel is arra riadtam fel, hogy teljesen elmúlt az érzékenysége! Alig aludtam, később aztán visszatért a feszülés, de amit addig átéltem, azt az ellenségemnek sem kívánom.

*

13.hét:

Voltam a védőnőnél, aki megnyugtatott, hogy a továbbiakban vérzéstől már nem kell tartani, mert ilyen idős terhességnél ez már nem jellemző. Talán fellélegezhetek?
Megmérte viszont a vérnyomásomat, ami 140/80 lett!!! Amint hazaértem, rögtön mértem én is egyet a hiper-szuper karos Omron készülékemmel, ami csak 100/70-et mutatott. Valószínűleg az enyém a jó eredmény, mert a védőnő csuklós vacakkal mér. (A háziorvosom szerint az semmit nem ér!) Csak az bosszant ebben az egészben, hogy beírta ezt a borzalmas eredményt a kis könyvembe. Na mindegy, ennél nagyobb problémám ne legyen!

*

A hányingerem szerencsére múlóban van, néha azért esténként előjön. Előfordul, hogy bizonyos ételeket megkívánok, de mire odajutnék, hogy megegyem, addigra elmegy tőle az étvágyam. Szóval még elég szeszélyes a gyomrom.

*

Hízni még nem igazán híztam, de a mérleg eredményének ellenére azért én már érzem magamon, hogy egyre nagyobb darab vagyok. Hát igen, kezd visszatérni az étvágyam: vajas zsömle paradicsommal hmmmmm...

*

14.hét:

Voltam nőgyógyásznál, aki az UH alapján minden rendben talált szerencsére. Persze megint előadtam magam, hogy "nem kicsi a feje?... Rendesen mozog? ...stb.", de ő igazi türelmes orvosként próbált nyugtatgatni, hogy minden oké. Na, most is hülyét csináltam magamból, de nem baj, így legalább megnyugodtam.

*

Ma éjjel megint megijedtem: a melleim ismét teljesen "érzéketlenek" voltak. Álmatlanul forgolódtam, nyomkodtam, figyelgettem, de hiába. Reggelre szerencsére csoda történt: visszatért belé az "élet". Jó lenne már megszülni, mert így meg fogok bolondulni, de nem csak én, hanem a családom is, akiknek ezt az egész idegbajomat végig kell asszisztálniuk.

*

15.hét:

Olyan, mintha éreznék valamiféle mocorgást, hát nem is tudom, lehetséges ez ennyire korán?

*

A napokban vettem be az utolsó darab Utrót, úgyhogy most kicsit félek, megbirkózik-e a szervezetem hormontámogatás nélkül is a terhességgel. Remélem, minden rendben lesz.

*

16. hét:

Amióta nem szedem az Utrogestan-t, előtörtek belőlem az aggodalmak. Állandóan azt figyelem, megvan-e még a mellfeszülés. Ez már kezd egy kicsit beteges lenni nálam.
Már nagyon izgulok, vajon kisfiút vagy kislányt hordok-e a szívem alatt. Annyira szép ez a kétség. Már próbálom elképzelni, vajon milyen lesz a picikénk.

*

Ma már kétszer is éreztem a kis apróságot mocorogni a pocimban. Nagyon megnyugtató, hogy már nem csak a mellfeszülés lehet az egyetlen jele annak, hogy minden rendben odabent, hanem a baba is tud kifelé "üzenni".
Egyébként 62 kg. vagyok, két kilót híztam idáig. Mondjuk rendesen megvan az étvágyam, a melegszenyától kezdve a gofriig bármit befalok. Mi lesz ennek a vége? De ez legyen a legnagyobb bajom.

17.hét:

Már kezdek teljesen hülye lenni: ha nincs problémám, akkor gyártok magamnak. Éjszaka, amikor kimentem a mosdóba, úgy tűnt, mintha fémes ízt éreznék a számban. Na, egész éjjel nem aludtam, egyfolytában azt figyeltem, van-e poci mocorgás, de semmi nem volt. Most, másnap délután kezdtem megint érezni a kisbabámat, nagy kő esett le a szívemről. Mi lesz velem még az elkövetkező hónapokban? :(

*

A hányinger csak néha-néha tör rám, legutóbb pl. akkor, mikor agyonütöttem egy legyet. Mókás, nem? Egyébként csak ritkán érzem, egyáltalán nem vészes már.

*

Egyre erősebben érzem a rugizásokat.
A vérnyomásom sajnos a béka feneke alatt van. Azt hiszem, emiatt jön elő néha, hogy elkezd káprázni a szemem, kis pontok, foltok ugrálnak a szemem előtt, és csak néhány perc után múlik el, ha leülök és lehajtom a fejem.
Ma észrevettem a kislányom karján kis, piros pöttyöket, azonnal levert a víz, hogy nem rubeolás-e. Normális esetben ez eszembe sem jutott volna, de mivel erről olvastam a napokban, így egyből rémeket láttam. Mivel elmúltak a foltok, így valószínű, hogy csak melegkiütések voltak és nincs baj. Hát már kezdem szégyellni magam a paráim miatt.
Hamarosan mennem kell AFP-re, nagyon izgulok, de most tényleg. Ezek a korábbi vérzések nem voltak valami megnyugtatóak. Ráadásul a vérzések miatt meg is emelkedhet az AFP eredmény...

*

Megkérdeztem az orvosomat, hogy a kismamáknak kb. mekkora hányadánál tapasztalható vérzés az egyébként egészséges terhesség során? Azt mondta, hogy kb. a NEGYEDÜKNÉL! Akkor ezek szerint nem vagyok csodabogár és jó eséllyel küzdök egy egészséges kisbabáért.

*

Már csak néhány nap és megyek AFP-s vérvételre. :((( Remélem, nem lesz semmi gond.
A pici babám egyébként egyre aktívabb, ma is kb. 3-4 cm-rel a köldököm fölé rúgott. Milyen ügyes. :)

*

Ma éjjel azt álmodtam, hogy vérzek, de szerencsére semmi alapja nem volt. Viszont sajnos reggel arra ébredtem, hogy bedugult az egyik fülem. Pont most, amikor az anyósomhoz készülünk. Remélem, addigra jobban leszek.

*

Levették a vért, most aztán izgulhatok 10 napon át, míg meg nem jön az eredmény. Mit lehet ezzel ilyen sokat vacakolni?

18.hét:

Amikor megsimizem a hasam, a kisbabám mindig rugi-bugival válaszol, annyira édes. Egyre jobban kezd a szívemhez nőni, pedig még csak nem is láttam. Vajon kislány lesz vagy kisfiú? Egyre többet gondolkodom rajta, próbálom őt elképzelni. Szóval, az AFP-s izgalmak ellenére is igyekszem pozitív gondolatokkal éltetni magam. Bár gyakran belém hasít, hogy "ugye minden rendben lesz?" Bárhogy is kapálózom ellene, azért elő-előjön, hogy mi van, ha gond lesz? Mindenesetre egy biztos: bármi is legyen az eredmény, semmiképpen nem fogom elvenni az életét. Ő az én drága kisbabám, aki akkor is az enyém, miénk, ha ne adj Isten beteg, de ilyenről ne is beszéljünk. Szerencsére a férjemmel ebben is teljesen egy nevezőn vagyunk.

*

Furcsa érzés, hogy mostanában hol az egyik oldalon, hol a másik oldalon húzódik a hasam, gondolom, csak a szalagok nyúlnak, de nem túl kellemes.

*

Ma el akartunk menni sétálni a férjemmel meg a kislányommal, hát a zöld nadrágom, ami idáig tökéletes volt, most nem akart rám jönni. Úgy tűnik, növöget az a kis pocaklakó. :) Szerencsére csak a hasam nő, máshol még nem terebélyesedek, de ami késik nem múlik, ahogy magamat ismerem.

*

Elmentem az Auchanba, hogy vegyek magamnak egy nagyobb nacit. Na ne higgyétek, hogy találtam. Ami jó a pocaknál, az borzalmasan nagy rám és hosszú. Azt hiszem, fel kellene vennem a kismama nadrágomat, de valahogy még nem nagyon merem, kicsit babonás vagyok.

*

Hamarosan elmegyek a doki magán rendelésére és ott a vizsgálattal egy füst alatt megtudom az AFP eredményét is. Örülnék, ha már végre teljesen megnyugodhatnék. Drukkoljatok!

*

Sikerült vennem EGY(!) nem kismama nadrágot, ami még kényelmes is. :)
Aggaszt, hogy mostanában vannak olyan napok, amikor elhalkul a baba, és csak ritkán érzem a mocorgását. Persze az is lehet, hogy annyira mozgalmasak a napjaim így a kislányom meg a házimunka mellett, hogy azért nem tudok kellően odafigyelni rá. Remélem minden oké odabent a kis pocak lakómmal.

*

Ma elmentem a dokihoz, annyira izgultam, hogy csak na. Az orvos kérdezte, hogy vagyok, erre én: "nem jól, amíg meg nem nyugszom az AFP-t illetően." Erre mondta, hogy megnézi a leletek között. Kotorászik, kotorászik a papírok között, mire nagy sokára kisütötte, hogy bent felejtette a kh-ban, hívjam fel holnap az eredmény miatt. :(((( Jaj neeee. Mondta viszont, hogy nem emlékszik rá, hogy a leletek között rossz lett volna. Egy volt, ami 0,8-as volt, őt majd elküldi genetikai UH-ra. A fejembe vettem, hogy ez a 0,8-as csakis én lehetek, azóta tiszta ideg vagyok. Megnyugtató viszont, hogy az UH alapján minden oké. Mondta a doki, hogy ha Down kóros lenne, akkor a tarkóredőn túl a csípőizületek formája is megmutatná azt. ( nem hegyesszöget zárna be, hanem tompa szöget) Nyitott gerincre utaló jelet sem lát, szép, egybefüggő gerincet mutat az UH. Na, legalább ennyi megnyugtató dolgot megtudtam. Holnapig meg parázhatok.

*

1,7 az AFP!!!!!!!!! Minden rendben, juhéjjjj!
Köszi a drukkokat!

19.hét:

A kislányom egyre jobban érdeklődik a pici tesó iránt, mindig felhúzza a ruhámat és megmutatja, hol a baba. Olyan édes.

*

A kislányommal festettünk egy szép képet apucinak, mert hamarosan névnapja lesz. Azért a biztonság kedvéért megkérdeztem tőle, minek örülne a legjobban. Persze nem azt mondta, hogy a kislányától egy szép rajznak, hanem egy hegesztőtrafónak, mert most akciós. ÁÁÁÁÁ!!!! :))

*

Megvolt a genetikai UH, szerencsére minden oké. És ami nagy újság: kiderült, hogy KISFIÚ! :)))

20. hét:

Ma voltam a védőnőnél, aki megjegyezte, hogy 20 hetes terhes létemre milyen nagy a pocakom. Na, most majd legalább lesz min agyalnom újra (t.i: abnormálisan nagy a pocim???), már úgyis kezdtem magam túl jól érezni. A másik dolog, ami nem esett jól a lelkemnek, amikor a "szívhangos- készülékkel" sokáig nem találta a szívhangot. Persze nem ijedtem meg nagyon, hiszen ficánkolt közben a babám, de azért nem volt jó érzés.

*

Elkezdett fájni a csuklóm. Így volt ez az előző terhességemnél is, gondolom, kezdenek felpuhulni az ízületek. A kisfiam egyre erőteljesebben mocorog, olyan jó érezni Őt! :)

*

Éjszaka elkezdett görcsölgetni a hasam, de szerencsére relatíve hamar elmúlt. Lehet, hogy kérni fogok egy soron kívüli UH vizsgálatot, hogy ellenőriztessem a méhszáj zártságát. Ráadásul Magne B6 sincs itthon, ma feltétlenül beszerzünk egy újabb adagot, remélem, addig nem lesz baj.

*

A pocakgörcsök azóta rendeződtek, valószínűleg ismét a gyomrom tréfált meg.

21. hét:

A hízásban szépen alakulok: már 6 kilónál tartok. :((( Mi lesz ebből szülésig? Na mindegy, ez legyen a legnagyobb bajom.

*

Kis családommal elmentünk meglátogatni a testvéreméket, ahol van egy kislányom korabeli uncsitesó. A gyerekek nagy zsivalyában, a heves játék forgatagában a kisfiam is hatalmasat "tombizott" a pocakban. Együtt játszott a három kis csibész. :)

22.hét:

Bár nem volt semmi panaszom, a biztonság kedvéért vetettem egy kenetmintát a dokimmal. Kiderült, hogy Streptococcus fertőzésem van, ami terhesség idején és szüléskor jelenthet némi veszélyt a babára. Ezért most szednem kell Augmentint, a szüléskor pedig infúzión keresztül fogom kapni. Na már csak ez hiányzott a boldogságomhoz.

*

23. hét:

Tegnap előtt este eléggé megijedtem, mert alig mozgott a picur. Épp csak egyet-egyet... Tegnap aztán szépen behozta a korábbi kihagyást, beleadott apait-anyait, szinte egész nap ficánkolt. Azt vettem észre, hogy szeles- esős napokon sokkal csöndesebb, míg napos időben mozgékonyabb.

*

Ma úgy megkívántam a császármorzsát, hogy azt mondtam magamnak: ha most nem ehetek egy hatalmas adaggal, talán bele is halok. De erre nem került sor, mert azonnal nekiláttam és készítettem egy kondérral. Teleettem magam, a férjem persze ugratott, hogy na ez update hányas? Nem érdekel! Engem csak az érdekel, hogy a kisfiamnak mindent megadjak, amit csak kíván. Mert ugye ezt az ő kedvéért csináltam ám :)))

*

A kisfiam még mindig farfekvéses. A védőnő azt mondta, hogy ha nem fordul meg, akkor is nyugodtan szülhetek természetes úton, maximum többet kell majd járnunk csípőszűrésre. Na nem! Ha nem fog átfordulni, akkor ragaszkodni fogok a császárhoz, semmiképpen nem fogom kockára tenni az egészségét!!!!

24.hét:

Ma beszéltem egy utcabéli lánnyal, akinek a második gyereke UH-jánál ismét fiút jósoltak. Később aztán derült égből a villámcsapás: a 4D-s UH-on egyértelműen kiderült: kislány a baba! Sírt örömében. Eljátszottam a gondolattal, hogy lehet, hogy nálam is kislány lesz a végén. Érdekes lenne, de ezt azért nem tartom valószínűnek, mert az orvosom profi az ultrahangban.
Még semmit nem vettünk a picurnak, valahogy nem merem megtenni ezt a lépést. Lehet, hogy tiszta hülye vagyok?

25. hét:

Hát az elmúlt napokban nem sok jó történt velem. Az éjszakáim borzalmasan telnek: min. 4-5x fel kell kelnem megmozgatni a karomat, mert annyira zsibbad. Volt olyan is, hogy már fájt is a zsibbadástól. Tudom, hogy múlni fog ez a probléma és csak a baba nyom valamilyen ideget, de szörnyű ez a kínlódás. Tegnap előtt éjjel már zokogva panaszkodtam a férjemnek, hogy fekve folyamatosan zsibbadok, állva viszont nem tudok aludni. Szóval kivagyok, de nagyon...

*

A múlt éjszakám más miatt is lidérces volt: egyfolytában hányingerem volt és végül ki is jött belőlem a vacsorára fogyasztott rántott csirke. Lehet, hogy nem csöpögtettem le róla rendesen az olajat, minden esetre nagyon megkínzott a dolog.
... Ne haragudjatok, hogy már csak panaszkodni járok ide... :(((

*(folyt.)

Nem szeretném elkiabálni, de úgy tűnik, a kézzsibbadásom kezd elmúlni, javulni. Már akkor sem gázos, ha sokat dolgozom és jobban megerőltetem. Remélem, nem kiabálom el a javulást.
Hamarosan megyek UH-ra, remélem, minden rendben lesz és az én kis faros babám annak rendje-módja szerint megfordult.

*

Voltunk UH-on, szerencsére minden a legnagyobb rendben. És ami a fő: megfordult a kisfiam! :) Bár megkérdezni elfelejtettem, de a kiskönyvbe be volt írva, úgyhogy meg vagyok nyugodva.
Képzeljétek, 8 kilót híztam eddig! ÁÁÁÁÁ! A doki persze nem győzte hangoztatni, hogy ez nagyon-nagyon sok, és hogy sajnos be kell írnia a kiskönyvbe, hogy "diéta!" Gondoltam, írd csak! :)))) Aztán a vizsgálatok után, a nagy izgalmakra kénytelen voltam néhány "diétás" sajtos stanglit befalni.

26.hét:

Hamarosan terhességi vércukor vizsgálat lesz. Kicsit tartok tőle, remélem, semmi gond nem lesz. A kézzsibbadásom nemrég picit visszajött, de nem volt vészes, ki lehetett bírni.

*

Mostanában többször érzem, hogy amikor szedem össze a kislányom után a játékokat a földről, kicsit fulladok, kapkodom a levegőt. Úgy tudom, ez gyakori jelenség terhesség alatt, de azért elég kellemetlen. Van, amikor fekvésnél is előjön ez a fulladás-féle, na az sem egy leányálom. De hát mindent a babáért.
A múltkor kellemetlen élményben volt részem: szentmisén voltam, és bár tömve volt a templom, gondoltam, majd csak lesz ülőhelyem, ha látják a nagy pocakomat. Csalódnom kellett, mert az egyetlen padsorban, ahol még volt egy férőhely, az ott ülő hapsi, miután végignézett rajtam, könnyedén elfordult és magasról csinált arra, hogy egy kicsit beljebb húzódjon és helyet szorítson nekem. Ezután már én kértem kellően határozott hangon, hogy menjen beljebb, meg is tette, de miért kell ezt külön kérni??? Nagyon rosszul esett! :(((

*

A terhességi vércukor vizsgálat eredménye szerencsére teljesen rendben van. :)

27.hét:

Mostanában kicsit bővebb a váladékom, és már többször is úgy éreztem, talán elfolyt a magzatvíz. Hát én már egyre hülyébb leszek, mikor lesz már (megnyugtatóan) vége ennek az őrületnek? Bárcsak a 40. hétnél tartanék...

*

Tegnap elmenetem a nődokim magán rendelésére, és amikor odaértem, azt hittem, megesz a méreg. Nem volt ott, és egy másik orvossal üzente, hogy egy hétig ne is keressék, mert külföldön van sürgős ügyben. Az "üzenős" doktornő még kedvesen hozzátette, hogy nem baj, legalább sétálok egyet ebben a szép, napsütéses időben. Köszi! ):((( Ez akár így is lehetne, ha nem kéne minden ilyen alkalommal külön gondoskodnom a kislányom elhelyezéséről meg egyéb szervezési dologról. Mintha más dolgom se lenne, minthogy szabadon sétálgassak. :((

28. hét:

Az egész család beteg: a kislányom is, a férjem is és én is. Reggelente mindig vizes hálóingben ébredek, ráadásul mintha a baba is kevesebbet mozogna. Jaj csak lábaljunk már ki ebből a borzalomból.

29. hét:

Szerencsére kezdünk kilábalni a betegségekből, és a kisfiam is újra mocorgós lett! :) Lehet, hogy a betegségem rá is kihatott?
A reggeli felkelések nehezen mennek, olyan vagyok olyankor, mint egy 70 éves. Egyre tehetetlenebbnek érzem magam, de ez nem baj, hiszen a baba terhe mindig édes!
Tegnap végre kipakoltam a gyerek gardrób szekrényt, kezdek hozzákészülni a pici érkezésére. Viszont a sok munkától sajnos megint zsibbadt a kezem éjszaka. :(

*

Továbbra is kellemetlenül telnek az éjszakák. Állandóan pisilni rohangálok, nem tudok aludni, ráadásul elő-előjön a zsibbadás réme. Hát ez nem könnyű...
A házimunkát is érezhetően nehezebben bírom, leizzadok közben, a végére pedig alig tudok mozogni. Na mindegy, inkább nem panaszkodom, túl fogom élni.

30. hét:

Hamarosan itt a kistesó, a kislányomnak pedig ennek alkalmából szeretnénk venni egy mindent tudó játék bébit. A baby amore mellett maradtunk, az annyira eredeti és még megfizethető is. Így a pici lányom is anyáskodhat, amíg én az öcsit ellátom. Úgy tervezem, hogy amikor először bejön a kórházba megnézni a kistesót, akkor ezt a babát az "öcsi fogja ajándékozni neki." Remélem, örülni fog a kis drágám.

*

Már nem csak a kezeim, de az egyik lábfejem is elkezdett zsibbadni. Már nem tudom, sírjak vagy nevessek. Amikor éjszaka kiböcöllézek a WC-re, kész balettánc, amit az ágyból felkelve művelek.

*

Sokszor annyira mozog a kisfiam a pocakban, hogy úgy hullámzik a hasam, mintha egy horror filmet néznék. Ez olyan jó, semmihez sem hasonlítható érzés, ami minden rosszért kárpótol.



 
Hírlevél
  Feliratkozás a hírlevélre
 
Forum
  kisbabát szeretnénk!
  volt valaki aki ki birta várni a 6 hónapot vetélés után?
  családi napközi
  főállású anya
  Megfazas
  Normális ez???
  Mikor mit szabad adni a babának
  Dolgozni szeretnék,de van egy "hibám":szültem egy gyermeket.
  Táplálóbb tejcsi
  Szájpenész. A szájpenész okai és a szájpenész megszüntetése
  Ti hogy vagytok/voltatok mindig mgotte?
  vajùdàskonnyito
  baba-úszás
  babakötvény-startszámla
  Láz és antibiotikum terhesség alatt?
 
Könyvajánló
 
   
Képeslap
 
Szavazás
  Ön szerint kellően előzékenyek az emberek a kismamákkal?
  Egyáltalán nem, szinte mindenki keresztülgázol rajtuk.
  Csak nagyon ritkán figyelnek rájuk
  Szinte mindenki a tenyerén hordozza őket.
Fotóalbum
 
   
Linkek
  Farsang
  Anita Kismama szaküzlet
  Gyerekabc
  Családi pótlék
  GYES
  Anyák napja
  Terhesség
  Farsangi jelmezek
  dajka állás
 
Partnereink