Ha minden igaz hamarosan szülni fogok.Egy fiú és egy kislány lesz az utód.Ma kezdtem a 36. hetet..nagyon félek a szüléstől,pedig a dokim azt mondta nem császároz meg.
Érdekelne ki hogy élte meg bármelyiket is.
Tavaly októberben 34 évesen hoztam világra első gyermekemet normál úton, indított szüléssel. A kisfiam nagyobbacska mérete és a köldökzsinór szorítása miatt elakadt a szülőcsatornában. Sajnos az elhúzódó kitolási szaknak köszönhetően mindenemet varrni kellett. A szülés után döbbentem rá, mennyi minden megváltozott odabent, a vizelettartási és egyéb gyötrő tüneteket nem is említve. Már semmi nincs a helyén. A legjobban az szomorít el, hogy ma Magyarországon nincs olyan szervezet, ami a nők szülés utáni regenerálódását segítené. Megszülöd a gyermekedet, az orvos zsebreteszi a pénzedet és elenged, vagy magasról tesz rád. Saját bőrömön tapasztalom, mennyire nehéz ez. Sem a testem, sem a lelkem nincsen rendben. Ha van köztetek olyan, aki hasonlóképpen érez, azzal szívesen beszélgetnék, mert tudom, hogy csak az érti, aki keresztülment ilyesmin. üdv, Adrienn
Sziasztok! Most vagyok az elso terhessègem,35.hetèben.Hallottam,hogy vannak vajùdàskonnyito szerek,mint pl.a màlnalevèltea,meg buzacsiraolaj.Ha valaki pròbàlta màr,vagy hallott ròluk,akkor megkoszonnèm ha leirnà,hogyan kell hasznàlni. Egy aggòdò kismama
Sziasztok! Hamarosan szülni fogok, a szükséges babakelengye összeállításában szeretném a segítségeteket kérni: a babakelengye ügyében pontosan miket szerezzek be a babának, magamnak? A szülési felszereléssel kapcsolatban is örülnék tanácsoknak! Bár a védőnő elmondja az ilyet, de félek, hogy valami apróság ki fog maradni. Kérlek titeket, mindent írjatok le, ami eszetekbe jut!
Köszi: Klári
Nemrég szültem, és a kh-ban, ahol voltam, alapítványi szobát kértem a nyugalom miatt. Egy kétágyasban kaptam helyet, de a szobatársam látogatói miatt egy perc nyugtom sem volt. A férje egész nap ott volt ( kora reggeltől este 9-ig, kisebb megszakításokkal), ezen kívül minden nap bejött még néhány hozzátartozó. Ha éppen nem volt bent édesapa, holtbiztos, hogy telefonálgatott, mindegy volt, hogy hajnali 5 óra van vagy éjjel 11. Az volt a legjobb, amikor a nagyszülők a pelenkázóra tették a koszos, utcai kabátjukat.
A hazamenetelük napján már hajnali 7-kor összegyűltek a szobában és ott ültek vagy délig, ugrásra készen várva az indulást.
Fejni alig tudtam, elég ciki volt a szobatárs hozzátartozói előtt, de az még inkább, amikor a hapsi figyelmeztetett, hogy véres a hálóingem.
Tiszta felüdülés volt, amikor elmenetek.
Nektek is volt már hasonló esetetek? Megköszönném, ha írnátok!