Állásbörze
  Babysittert keres
  Babysitterek
Terhesség
  Terhesség hétről hétre
  Terhesség történet Manó új
  Erika terhességi naplója új
Szüléstörténet
  Katica története új
  Erika szüléstörténete
  Kata szüléstörténete
  Egy névtelen szüléstörténet
  "P" szüléstörténete
  Krisztina szüléstörténete
  Robika születésének története
Forum
  pelenka
  szülés
  babavárás
  vetélés
  baba betegségek
  egyéb
  alvás
  etetés
  terhesség
Fogyókúra
  Fogyókúra Cili
  Fogyókúra Bea
  Fogyókúra Eszter
  Fogyókúra Dorina
  Fogyókúra Dóra
  Fogyókúra Gréta
  Fogyókúra Lívia
Fotóalbum
  A család szeme fénye
Képeslap küldés
  születés

Hozzászólás

Kismamasors
Második gyermekemet hordom a szívem alatt, mindenórás terhes vagyok. Hatalmas, kerekedő pocakomat csak az nem veszi észre, aki nem akarja. Döbbenten tapasztalom, hogy sajnos sokan vannak olyanok, akik valóban nem akarják meglátni egy kismama rászorultságát. Ilyen embertelen hozzáállást tapasztalva sokszor sírni lenne kedvem.
Első élményem a laborban történt, ahová vérvételre menetem, természetesen éhgyomorral, alacsony vérnyomástól szédelegve, "ahogy illik". Rendes emberként természetesen végigvártam a soromat a regisztráló pultig, ahol le kellett adni a beutalót. Megjegyeztem az előttem álló arcát is, ha véletlenül elkeverednék az újbóli sorban állásnál a vérvételhez, tudjam, ki mögé kell besorolnom. A papír leadását követően azonban hogy, hogy nem, teljesen szem elől tévesztettem a megjegyzett hölgyet. Kerestem, nézelődtem, hiába. Ekkor tanácstalanságomban elpanaszoltam gondomat a mellettem álló ötvenes úrnak, aki azonban minden empátia nélkül odavetette nekem: " Azt nem tudom, hogy hol állt, de az biztos, hogy mögöttem!" Letaglózva álltam ott egy pillanatig, majd elindultam a sor végére. Az úr talán meggondolhatta magát és embertelen tettét, mert végül "kegyesen" visszahívott maga elé. Megalázottságomban és megbántottságomban csendben végigkönnyeztem a sorban állást.
Bár többnyire autóval hoz-visz szerető férjem, ám mégis elő-előfordul, hogy BKV-ra kell ülnöm. Így történt mostanában többször is. Hatalmas pocakommal és zsibbadó kezeimmel bizony nem volt könnyű átvészelni azt a hosszú buszozást, az éles kanyarokban kapaszkodást, amit állva kellett végigélveznem. A huszonéves fiatal lány, máskor az erőtől duzzadó harmincas "férfi" (szándékosan tettem idézőjelbe!!!) minden lelkiismeret furdalás nélkül néz keresztül rajtam. Ugyan, minek is adná át a helyét egy nagy pocakos kismamának? Üzenem nekik, ha labilis egyensúlyát elveszti egy pocakos anyuka, és elesik, netán ráesnek, az a kisbabája életét is veszélyezteti! Most mondjam azt, hogy éljék át majd ők is ugyanezt kismamaként, kispapaként? Nem mondom, mert ha néhány év múlva fordított helyzetben találkozunk, én ennek ellenére is átadom a helyem a rászorulóknak! Még annak a bizonyos lánynak is!
Folytathatnám a sort, amikor egy lépcsőfokok nélküli mozgólépcsőn próbáltam nagy hassal egyensúlyozni, egyik kezemben a kislányommal, másikban egy zacskóval (kapaszkodni esélyem sem volt) és egy mögöttem álló korombéli hölgy felháborodva követelte, hogy álljak félre, mert ő siet. Mire nemet mondtam gyermeke(i)mre hivatkozva, hangsúlyozta, hogy ő is kétgyerekes anya és tudja, mit beszél. Természetesen érvei ellenére sem mozdultam, ám szavai mélyen megdöbbentettek.
Arról már nem is beszélek, amikor szülés előkészítő tanfolyamon kispapák foglalják el a kismamáknak fenntartott ülőhelyeket, és simán elnézik, hogy kismamák rohangásszanak és szerezzenek maguknak saját széket, padot, ülőalkalmatosságot, ha nem akarnak állva elájulni. Ezek után azon sem lepődöm meg, amikor külön kitáblázva látom kiírva a következőt a 4D-s ultrahangon:
"Kérjük a kispapákat, hogy adják át ülőhelyüket a kismamáknak!"
Ez most komoly? Sajnos nagyon is az! Emberek, ébredjünk fel!!!!!!!!
 

Hozzászólás szövege:

2011-03-29 12:26:31
Mintha csak magamról olvasnék. Szomorú, hogy ilyen világban élünk. Még szerencse, hogy nem vagyunk egyformák, nem igaz? Vigyázz magadra, az érintetteknek pedig azt üzenem, gondolkozzanak el ezeken a hozzászólásokon!
 
2011-03-29 12:20:05
Szép napot mindenkinek! Szintén csatlakoznék. Már ezerszer megfogadtam, hogy többet nem buszozok, de rá vagyok kényszerülve. A fiatal fiúk, lányok lökdösnek, sokszor még a hátukon lévő táskával is odacsapnak, az öregek meg mintha nem is tudnák, mi az a babavárás. A néni mindenkit félrelökve keres helyet, beleértve engem is, a bácsik kb 10 cm-es helyet adnak a leszálláshoz, mintha azon kiférne a nagy pocakom, vagy éppen be tudnám húzni.....
Egyedül a fiatal anyukák szoktak segíteni, ők azért figyelnek, előre engednek.
 
2010-10-29 12:11:29
sajnos én is tapasztaltam már azt hogy valaki nagyon bunkó módon viselkedett egy kismamával... szerencsére nekem nem volt ilyenben részem. Ám, sokat utazok bkv-val vagy éppen busszal... és azon szoktam kiakadni ahogy a mostani sok kis taknyos viselkedik. az eszem megáll néha hogy látja egy kismama áll mellette... de hogy átadná a helyét....a másik meg amikor az öregasszony a száját húzza amikor valaki szóváteszi hogy átadhatná a helyét a kismamának ( persze itt nem 70 éves öregről beszélünk ) olyan öregről aki igencsak fitt még.
Szóval az emberek embertelensége .... kritikán aluli
 
2010-07-15 09:26:45
Szia!

Nem tudom, kire haragudjak jobban, a banyára vagy a többi, bunkó utasra. Felháborító ez az egész, remélem, hogy a pocakos kismama nem adta át a helyét a többi paraszt meg észbe kapott.
Milyen világot élünk????? Az eszem megáll.
 
2010-07-15 09:24:01
Minap a buszon utazva, ült egy nagy pocakos kismama szerintem az utolsó hetekben járhatott.És egy öreg szipirtyó odament és "megkérte" a kismamát hogy adja át a helyét mert ő nem bír állni.Szerintetek normális az ilyen?
Persze az utastársak közölték vele hogy egy 8-9hónapos kismamának sokkal nehezebb és veszélyesebb végigállni az utat...
12hetes kismama:)