babavárás
  kisbabát szeretnénk!
  Kismamasors
Forum
  pelenka
  szülés
  babavárás
  vetélés
  baba betegségek
  egyéb
  alvás
  etetés
  terhesség
Állásbörze
  Babysittert keres
  Babysitterek
Terhesség
  Terhesség hétről hétre
  Terhesség történet Manó új
  Erika terhességi naplója új
Szüléstörténet
  Katica története új
  Erika szüléstörténete
  Kata szüléstörténete
  Egy névtelen szüléstörténet
  "P" szüléstörténete
  Krisztina szüléstörténete
  Robika születésének története
Fogyókúra
  Fogyókúra Cili
  Fogyókúra Bea
  Fogyókúra Eszter
  Fogyókúra Dorina
  Fogyókúra Dóra
  Fogyókúra Gréta
  Fogyókúra Lívia
Fotóalbum
  A család szeme fénye
Képeslap küldés
  születés

Hozzá szeretnék szólni!

Vissza a kérdésekhez!

Kismamasors

Második gyermekemet hordom a szívem alatt, mindenórás terhes vagyok. Hatalmas, kerekedő pocakomat csak az nem veszi észre, aki nem akarja. Döbbenten tapasztalom, hogy sajnos sokan vannak olyanok, akik valóban nem akarják meglátni egy kismama rászorultságát. Ilyen embertelen hozzáállást tapasztalva sokszor sírni lenne kedvem.
Első élményem a laborban történt, ahová vérvételre menetem, természetesen éhgyomorral, alacsony vérnyomástól szédelegve, "ahogy illik". Rendes emberként természetesen végigvártam a soromat a regisztráló pultig, ahol le kellett adni a beutalót. Megjegyeztem az előttem álló arcát is, ha véletlenül elkeverednék az újbóli sorban állásnál a vérvételhez, tudjam, ki mögé kell besorolnom. A papír leadását követően azonban hogy, hogy nem, teljesen szem elől tévesztettem a megjegyzett hölgyet. Kerestem, nézelődtem, hiába. Ekkor tanácstalanságomban elpanaszoltam gondomat a mellettem álló ötvenes úrnak, aki azonban minden empátia nélkül odavetette nekem: " Azt nem tudom, hogy hol állt, de az biztos, hogy mögöttem!" Letaglózva álltam ott egy pillanatig, majd elindultam a sor végére. Az úr talán meggondolhatta magát és embertelen tettét, mert végül "kegyesen" visszahívott maga elé. Megalázottságomban és megbántottságomban csendben végigkönnyeztem a sorban állást.
Bár többnyire autóval hoz-visz szerető férjem, ám mégis elő-előfordul, hogy BKV-ra kell ülnöm. Így történt mostanában többször is. Hatalmas pocakommal és zsibbadó kezeimmel bizony nem volt könnyű átvészelni azt a hosszú buszozást, az éles kanyarokban kapaszkodást, amit állva kellett végigélveznem. A huszonéves fiatal lány, máskor az erőtől duzzadó harmincas "férfi" (szándékosan tettem idézőjelbe!!!) minden lelkiismeret furdalás nélkül néz keresztül rajtam. Ugyan, minek is adná át a helyét egy nagy pocakos kismamának? Üzenem nekik, ha labilis egyensúlyát elveszti egy pocakos anyuka, és elesik, netán ráesnek, az a kisbabája életét is veszélyezteti! Most mondjam azt, hogy éljék át majd ők is ugyanezt kismamaként, kispapaként? Nem mondom, mert ha néhány év múlva fordított helyzetben találkozunk, én ennek ellenére is átadom a helyem a rászorulóknak! Még annak a bizonyos lánynak is!
Folytathatnám a sort, amikor egy lépcsőfokok nélküli mozgólépcsőn próbáltam nagy hassal egyensúlyozni, egyik kezemben a kislányommal, másikban egy zacskóval (kapaszkodni esélyem sem volt) és egy mögöttem álló korombéli hölgy felháborodva követelte, hogy álljak félre, mert ő siet. Mire nemet mondtam gyermeke(i)mre hivatkozva, hangsúlyozta, hogy ő is kétgyerekes anya és tudja, mit beszél. Természetesen érvei ellenére sem mozdultam, ám szavai mélyen megdöbbentettek.
Arról már nem is beszélek, amikor szülés előkészítő tanfolyamon kispapák foglalják el a kismamáknak fenntartott ülőhelyeket, és simán elnézik, hogy kismamák rohangásszanak és szerezzenek maguknak saját széket, padot, ülőalkalmatosságot, ha nem akarnak állva elájulni. Ezek után azon sem lepődöm meg, amikor külön kitáblázva látom kiírva a következőt a 4D-s ultrahangon:
"Kérjük a kispapákat, hogy adják át ülőhelyüket a kismamáknak!"
Ez most komoly? Sajnos nagyon is az! Emberek, ébredjünk fel!!!!!!!!
 

Mintha csak magamról olvasnék. Szomorú, hogy ilyen világban élünk. Még szerencse, hogy nem vagyunk egyformák, nem igaz? Vigyázz magadra, az érintetteknek pedig azt üzenem, gondolkozzanak el ezeken a hozzászólásokon! --- válasz
 

Szép napot mindenkinek! Szintén csatlakoznék. Már ezerszer megfogadtam, hogy többet nem buszozok, de rá vagyok kényszerülve. A fiatal fiúk, lányok lökdösnek, sokszor még a hátukon lévő táskával is odacsapnak, az öregek meg mintha nem is tudnák, mi az a babavárás. A néni mindenkit félrelökve keres helyet, beleértve engem is, a bácsik kb 10 cm-es helyet adnak a leszálláshoz, mintha azon kiférne a nagy pocakom, vagy éppen be tudnám húzni.....
Egyedül a fiatal anyukák szoktak segíteni, ők azért figyelnek, előre engednek. --- válasz
 

sajnos én is tapasztaltam már azt hogy valaki nagyon bunkó módon viselkedett egy kismamával... szerencsére nekem nem volt ilyenben részem. Ám, sokat utazok bkv-val vagy éppen busszal... és azon szoktam kiakadni ahogy a mostani sok kis taknyos viselkedik. az eszem megáll néha hogy látja egy kismama áll mellette... de hogy átadná a helyét....a másik meg amikor az öregasszony a száját húzza amikor valaki szóváteszi hogy átadhatná a helyét a kismamának ( persze itt nem 70 éves öregről beszélünk ) olyan öregről aki igencsak fitt még.
Szóval az emberek embertelensége .... kritikán aluli --- válasz
 

Szia!

Nem tudom, kire haragudjak jobban, a banyára vagy a többi, bunkó utasra. Felháborító ez az egész, remélem, hogy a pocakos kismama nem adta át a helyét a többi paraszt meg észbe kapott.
Milyen világot élünk????? Az eszem megáll. --- válasz
 

Minap a buszon utazva, ült egy nagy pocakos kismama szerintem az utolsó hetekben járhatott.És egy öreg szipirtyó odament és "megkérte" a kismamát hogy adja át a helyét mert ő nem bír állni.Szerintetek normális az ilyen?
Persze az utastársak közölték vele hogy egy 8-9hónapos kismamának sokkal nehezebb és veszélyesebb végigállni az utat...
12hetes kismama:) --- válasz
 

Sziazstok. Sajnos nekem is csak negatív tapasztalataim vannak mindnhol :((((( Mintha bűn lenne, hogy babát várok. --- válasz
 

Nekem 2 kislányom született, mindkettővel "tipikus" kerek pocakom volt, egy szóval a mögöttem lévők is láthatták alakomból ítélve, hogy kismama vagyok. Mindkét lányommal óriási pocakkal jöttem-mentem. Én is "élveztem" egyes emberek taplóságát, mikor pl. a buszon vérvétel előtt éhgyomorral szédelegtem állva. Már csak akkor adták át a helyet, amikor falfehér voltam. És akkor is idős néni, bácsi, olyan fiatalember, akinek megnyilvánulásából ítélve tanult, diplomás lehetett. Könyörgöm, diploma kell hozzá, hogy az emberek segítsék embertársukat? Nem mondom, hogy folyton ilyen helyzetekben találtam magam, de úgy látszik, manapság ha megállnak a zebra előtt és átengedik a kismamát, babakocsit toló anyukát, stb. stb. ezért külön hálásnak kell lennünk. Nem tudom mit gondoltok, de én szülés után már babakocsival adtam vissza ezeket a dolgokat. Ha kellett, "véletlenül" megpöccintettem emberkéket. Kinek könnyebb elengedni a másikat? Aki bámészkodik kényelmesen egymagában, vagy aki babakocsival esetleg mellette a nagytesóval kéz a kézben szeretne haladni? + esetleg még jókora bevásárlószatyor a kezünkben? --- válasz
 

sziasztok!én is terhes vagyok 21 hetes.ahogy olvastam ezeket a véleményeket tényleg vannak bunkó emberek és jó szívű emberek.egyik ismerösöm ő is terhes,de ő már a végét járja.azt mondta nekem mikor erről beszéltünk,hogy a fiatalok jobban átadják a helyett a buszon mint az öregek.én ezeket nem nagyon tapasztalom,mert hál istennek minden közel van.engem csak az zavar az emberekben,hogy a koromhoz képest fiatalabbnak nézek ki és lenéznek az emberek,ha látják a hasam.meg pofákat vágnak.ez nagyon idegesitő. --- válasz
 

Igen rossz tapasztalataim vannak nekem is. Mikor Januárban orvoshoz,majd vérvételre meg vizsgálatokra kellett mennem,bizony sok közömbös, lenéző emberrel találkoztam. Sajnos az influenza járvány engem is elért,mert ugye a kismamának órákat kell várnia a beteg emberek között a körzeti orvosnál,meg a vérvételen, meg az EKG-ban,stb... Sajnos az inflienza szövödménye az lett az esetemben,hogy 40fokos lázam lett és elvesztettem a babámat!! Meg vagyok róla győzödve,ha nem kell a beteg emberek között várakoznom,nem történik mind ez! Nem értem miért a háziorvoshoz kell járni terhesgondozásra a kismamának?!? És az emberek miért ilyen közömbösek,miért utálják a kismamákat? Hiszen a gyermekek az emberiség ajándékai,a legszebb dolog ami történhet velünk!! Szomorú a mai helyzet! Persze kivételek mindig vannak és lesznek is!! --- válasz
 

Sziasztok!

Azt szeretném megkérdezni, hogy a Femibion 400 mellett mi az a sárga tabletta, mert elvileg 30 tabletta van benne.Az vmi plusz vitamin lenne?
Előre is köszönöm annak aki tud rá válaszolni.
Csilla --- válasz
 

Kedves Kismamák!

Én még csak az elején tartok, de a hányingeres regelleken jólesik leülni a buszon. Nekem is meséltek ismerőseim hasonló történeteket, így próbálok felkészülni.
Az emberek nagyon különbözőek.
A múltkor például a villamoson egy nyugdíjas bácsi adta át a helyét egy kismamának, de találkoztam már olyan negyvenes fickóval, aki arról beszélgetett vkivel a buszon, hogy ő bizony soha nem adná át a helyét egy kismamának.
Mivel alacsony vérnyomású vagyok (most már nem, amióta terhes lettem, már a normál kategóriába esik a vérnyomásom), nem terhesként is többször előfordult, hogy nem adták át nekem a helyet, egyszer emiatt elájultam, a másik alkalommal hánytam (ekkor azt hitték részeg vagyok és lelöktek a buszról). Ezért aztán én át is adom a helyem, azt az egy esetet kivéve, amikor az öreg néni a szatyrával kezd el böködni, hogy figyelmeztessem (sokszor ilyenkor van ülőhely, csak neki pont az enyém szimpi). A férjemre is nagyon büszke vagyok, mert szó nélkül segít másoknak a babakocsik emelgetésében (hosszú hajú, bőrkabátos-bakancsos rocker).
Van azért néhány fiatal, aki ugyanígy tesz, de tény, hogy ritka!
Akkor szoktam csak gondban lenni, amikor vkin nem egyértelmű (főleg kabátban), hogy duci vagy babát vár. Ilyenkor például, ha vki elkezdi simogatni a pociját, az egyértelművé tenné a helyzetet.
És még valami. A spanyolok még nálunk is durvábbak! Ott senki sem segít azon, aki mondjuk babakocsival szeretne lejutni a lépcsőn! A legkeményebb az volt, amikor egy anyuka szerencsétlenkedett a szálloda lépcsőjén, mögötte pedig követte őt a férje! Még jó, hogy ott volt a férjem, az anyuka kicsit furcsálta, hogy neki meg miért segítenek, mivel érdemelte ezt ki, de örömmel vette! --- válasz
 

Kedves Olvasó!

Munkahelyi történetemet szeretném röviden elmesélni.
27 éves vagyok nyáron volt az esküvőnk, nem gondoltuk volna, hogy szeptemberben megáld minket a Jóisten egy picurkával.
Mikor kiderült, nagyon örültünk neki, de ahogy szokott lenni az ember egy ideig még hallgat.
12 hetes volt amikor a munkahelyemen elmondtam, hogy babát várok. A főnököm "éppen" nem volt az épületben (mint általában) mikor a kollegáimnak elmondtam.Hamarosan ő is megtudta természetesen nem tőlem. Vérig sértve érezte magát, hogy neki nem mondtam el.Erre hivatkozva a karácsonyi ajándékból is "kifelejtett".
Alig hogy megfogant, már érzem a megkülönböztetést, sajnos nem pozitív értelemben.
Ha már most megkapom érte az első pofonokat,mi lesz később, mi lesz ha megszületik.
Ez tényleg igaz, hogy ha fiatal vagy akkor még tapasztalatlan azért nem kell, ha huszonéves akkor terhes leszel azért nem kellesz, ha meg már van gyerek akkor az beteg lehet akkor azért nem, utána meg mit akarsz hiszen már öreg vagy!!!
személyi számunk 2-vel kezdődik,azaz másodrendű, és ez így is van.
Egy leendő anyuka --- válasz
 

Kedves kismama társaim!
Az én pici hercegnőm most hét hónapos.Szerencsére vidéken élünk és ha valahová mennünk kell akkor vagy apuci vagy a nagypapa fuvaroz minket.
Teljességgel egyetértek veletek mert mikor még picur a pocakomban volt,bizony sok szúros tekintettel találkoztam mikor az aktuális vérvételre mentem.
Én bizony nem voltam szívbajos és kihasználtam minden lehetőséget ami adott volt és nem vártam pl órákat a laborban a vérvételre.Hiszen kismamákat soron kívül fogadnak.Egészségügyi dolgozó voltam és tudom milyenek az emberek ha várniuk kell.Arrogánsak és modortalanok többségében.
De kedves kismamák!
Ne érezzétek kellemetlenül magatokat és ha van rá mód,használjátok ki,hogy néhány helyen előnyben részesítenek beneteket!
Úgyis kevés az ilyen!
A buszon pedig igenis legyen merszetek kérni,hogy adják át a helyet.Biztos lesznek rosszalló pillantások de ne törődjetek velük!
Nektek a kisbabátok egészsége mindennél fontosabb.Aki pedig ezt nem érti meg az magáról állít ki szegénységi bizonyítványt!
Ne várjátok,hogy majd figyelmesek lesznek hozzátok !
Az emberek többsége elfordul de ha felhívjátok magatokra a figyelmet,kénytelenek lesznek észrevenni beneteket!
--- válasz
 

Sziasztok!
Úgy tűnik több a rossz mint a jó. 8 hónapos terhesen férjemmel az egyik bevásárlóközpontban egy "kedves" 45 év körüli hölgy úgy meglökött a kocsijával,hogy az almás láda tartott meg. Erre föl a férjem szólt neki, hogy azért kicsit figyelhetne, még neki állt feljebb, mondván minek kell már nekem bevásárolni?
Köszönöm,nagyon kedves volt,gondolom, valaha ő is volt kismama és most ő is anya! Vajon mire tanítja,tanította a gyerekeit? --- válasz
 

Sziasztok!

Nekem is hasonlóan borzasztó tapasztalataim vannak. Most már csak azt nem tudom, hogy ha a ma nemzedése ilyen, milyenek lesznek ezeknek a gyerekei? Milyen nevelést fog adni az ilyen ember?
Inkább bele sem gondolok.

Gigi --- válasz
 

Szia!
Sajnos én nekem is rosszak a benyomásaim. Pestre kellett felmennem Veszprémből genetikai vizsgálatra, dugig volt a vonat, végig állnom kellett, cukorbetegen mint a heringek és, mikor eljött az idő az inzulinadásra nem tudtam beadni és enni, már alig vártam, hogy leszálljak. Az orvosoknál, laborban, szintén én is kivártam a sorom, de ez még semmi; mivel a termetem pici és vékony szinte felllöktek az utcán, a buszon is meglöktek nem számított, hogy ott a nagy hasam és megnyomhatom a gyereket. --- válasz
 

Sziaztok!
Kicsit dühöngök én is embertársaink? figyelmetlenségén. Sajns én is egtapasztaltam milyen az amikor a kismama szinte szugerálja pocakjával a tömegeket. érdekes, amikor felszálltam a buszra (még szülés előtti napokban is) egyszeriben mindenki az ablakon kifele kezdett el bámulni. mire nem vagyok képes! Nemrég pedig én botor, kengurúba tettem pár hetes gyermekem, a két fiatal lány pedig miután a mellettük álló idősebb úr rájuk szólt, hogy adjanak helyet, nemhogy elszégyelték volna magukat, hanem még fennhangon mondták a magukét, hogy ők meg fáradtak. persze gegy néni állt fel, majd ő is osztani kezdte a csitriket. Ja a babakocsit meg nem divat segíteni felhúzni a járműre. tegnap pont egy bkv dolgozó állt fent a buszon és rezzenéstelen arccal nézte végig, hogy beakadt a kerék és majdnem leestem kocsiistól, gyerekestől. Szóval szégyelhetik magukat az emberek, valahoy engem máshogy neveltek. Kár, hogy ők nem olvassák ezeket az oldalakat. Tehát kitartás minden kedves kismama társamnak és rajtunk a feladat, hogy a jövő nemzedéke már ismét rendes nevelést kapjon!

Kata --- válasz
 

Sziasztok!
Szomorúan olvasom a sorokat. Nekem is két picim van, és tudom, hogy nem könnyű így az élet, ha nincsen tekintettel az emberrre. Én viszont azokról is szeretnék szót ejteni, akik segítőkészek, figyelmesek és azt lesik, hol tudnak a segítségemre lenni. Amikor kismama voltam mindig akadtak szép számmal figyelmes urak, hölgyek, és kamaszok is, de voltak nagyon tuskók is. Talán az én szerencsém is, hogy több segítőkész emberrel találkoztam. Volt egy esetem, amikor előítélettől motilva egy teletetovált, pirszinges, érdekes öltözetű fiút pécéztem ki, hogy biztos nem adja majd át a helyét a villamoson. Tévedtem elsőként ugrott, látva a pocakomat és sportkocsiban üldögélő nyugtalan kisfiamat, sőt a leszálláskor leemelte a sportkocsit kisfiammal. Nagyon jól esett. A minap szintén nagyon segítőkészek voltak velem az emberek, amikor hivatalos ügyet kellett elintéznem két kis gyermekemmel együtt. Ezeket a sorokat csak azért írtam, hogy vannak még jóérzésű emberek nem is kevesen. A tuskók pedig az élettől úgy is viszzakapják majd, amikor rászorulnának mások segítségére.
Alinka --- válasz
 

sziasztok! Mélységesen egyetértek.A legjobb barátnőm most 7 hónapos terhes, hatalmas pocival. Még senki sem adta át a helyet neki a bkv-n!!! Felháborító...arról nem is beszélve, hogy míg a harciasabb nyugdíjasok gyakran kikövetelik a helyet, még ha nincsenek is rászorulva-gykran tapasztalom, hogy rengeteg szatyorral, fáradtan lerogyok a buszon, és szúrósan néz rám a két megállót utazó néni...a kismamáknál ez nem divat, inkább tűrnek, ésnémán szenvednek... --- válasz
 

Szia!
Mélyen átérzem a helyzetet, nekem is sok rossz tapasztalatom volt ilyen téren. Most a babakocsis időszakunknál tartunk, és a buszon való fel és leszállás során tapasztalunk hasonló kedvességet.
Éljenek az úriemberek! :(((( --- válasz
 
 


 
Hírlevél
  Feliratkozás a hírlevélre
 
Forum
  Babát szeretnénk!
  kisbabát szeretnénk!
  főállású anya
  2vetélés után
  volt valaki aki ki birta várni a 6 hónapot vetélés után?
  Dolgozni szeretnék,de van egy "hibám":szültem egy gyermeket.
  Táplálóbb tejcsi
  baba-úszás
  Missed ab utáni állapot
  "kártyaszív" alakú méh és szülés...?
  asperger szindroma
  Mi lehet?
  spontán vetélés
  műtet nélkül befejezhető-e a missed ab
  Fogak
 
Könyvajánló
 
   
Képeslap
 
Szavazás
  Ön szerint kellően előzékenyek az emberek a kismamákkal?
  Egyáltalán nem, szinte mindenki keresztülgázol rajtuk.
  Csak nagyon ritkán figyelnek rájuk
  Szinte mindenki a tenyerén hordozza őket.
Fotóalbum
 
   
Linkek
  Farsang
  Anita Kismama szaküzlet
  Gyerekabc
  Családi pótlék
  GYES
  Anyák napja
  Terhesség
  Farsangi jelmezek
  dajka állás
 
Partnereink